Mindent gyorsan és azonnal szeretnénk. A változás azonban lassú folyamat. Pont olyan lassú, mint ahogy elértem azt a személyiségjegyet, amitől meg szeretnék szabadulni.

Jelen állapotunk megharcolt életeredmények szövevénye. Egy-egy olyan tulajdonságunk kitépésével, amellyel elégedetlenek vagyunk, inkább sebeket ejtünk. Olyan, mintha megbontanánk azt a színes, változatos mintázatú szövetet, amit születésünk óta készítünk. A tetteink, a reakcióink megértéséhez és elfogadásához, a múltunk megismerésén keresztül vezet az út. Életünk történetek láncolata. Mely történeteink belénk íródtak. Nyomot hagyva lelkünkön, viselkedésjegyekben jelennek meg. Alakítják testünket, amely itt-ott jelez, fáj, merev, megbetegszik.

A jóga egyfajta párbeszédet teremt a test és a lélek között. A jógagyakorlatok, mint allegorikus test-lélek képek mesélnek nekünk. Megnyugvást és erőt sugárzó gyakorlatokba képzeljük magunkat, mint egy fa. Áramlás és szilárdság megteremtésére vágyunk, akár egy kibillenthetetlen mérleg. Hősi pózokba állunk. Más jógapózok inkább bizonytalansággal, irigységgel teli vágyakozással töltenek el bennünket. Esetleg taszítanak, félelmet keltenek bennünk, mint egy félelmetes állat.

Bármelyiket is próbáljuk meg, gyakran érezhetjük úgy, hogy nehéz kivitelezni őket. Gyakorlás közben a testrészeink feszülnek, fájnak. Ez lenne a jóga célja? Verseny önmagammal, fájdalom okozása? Azt gondolom, hogy nem. Épp az ellenkezője. Arra késztet, hogy lassítsunk. Álljunk meg. Figyeljük meg önmagunkat. Mi történt? Erőszakosan és gyorsan szerettem volna elérni valamit, amihez idő kell.

Mit üzen a testem? Hol feszül és mennyire?

Ha elfogadással tekintek magamra és a testemre, akkor megértem, hogy még ennek nincs itt az ideje.

Visszatekintve a múltamra. Családtörténetemre, kapcsolataimra, meglátom, hogy milyen helyzetben, milyen kényszertartásba kényszerültem. Merev lettem. Egy sűrűn szőtt, rugalmatlan szövet. Nem tudom azt az egy izomzatot tovább nyújtani, mert elszakad. Lassan, türelemmel folytatva a gyakorlást az izmok, szalagok egymást engedve, finoman kezdenek lazulni. Amíg az egyik megnyúlik, a másik diszkréten ellazul, hogy helyet teremtsen.

Segítség is van. Egyrészt az idő. Az idő teret teremt a belégzésre és a kilégzésre. Ez megnyugtató. Lélegzem. Minden kilégzésre tovább lazulok. Másrészt ott vannak a jógapózokban maradást segítő eszközök, támasztékok: szék, tégla, egy falfelület, egy heveder. Fontos annak a személynek a jelenléte, aki elfogadással tekint rám és a gyakorlás közbeni érzéseimre. Megtartó erejű, biztonságot teremtő gyakorlatokat javasol, megfelelő ideig engedi az erőfeszítéseket. Azaz határokat, kereteket teremt, amelyben el tudom engedni magam.

Ebben a nyugalommal teli helyzetben. Enged-nyúlik az izomzat. Oldódnak a feszültségek. Megszületik egy–egy kis eredmény. Egy millimétert enged az izomzat. Valóban nem sokat lehet haladni egy alkalommal. Mégis. Pihenjünk és legyünk hálásak, hogy eddig eljutottunk. Van egy cél, egy vágyott jóga ászana. Egy gyakorlat, amelynek jelentése van. Egy üzenetet hordoz a múltamból. Egy múltbéli esemény sérelem megértése, elfogadása. Egy vágyott tulajdonság finom alakítása, elengedése. Efelé haladok, apró lépésekben, türelemmel. Azért szeretném elengedni, elfogadni, hogy ne hordozzam tovább ezt a rossz mintát. Nem adjam tovább. Felszabadítsam magam és utódaimat is. Azért gyakorlok, hogy napról napra újjászülethessek, ha már teljesen más ember nem is lehetek.

A gyakorlást követően a pihenést, kényelmet nyújtó párna, takaró segít, hogy relaxált állapotba kerüljek. Ez az állapot, amire mindannyian vágyunk. Amikor nem számít az eredmény, a gondolat csak a légzés, a létezés. A légzés, mely összeköt bennünket egymással. Egyfajta kimondhatatlan egységállapot. A valódi elfogadás ebben, a relaxált állapotban élhető meg. A létezése okán, mindenki, még aki sérelmet okozott nekem, az is elfogadható. Elfogadom, mert létezik. Elfogadom, mert van, volt és tette a dolgát, akkor és ott a legjobb tudása szerint.

Relaxációban elfogadom magamat is olyannak, amilyen vagyok. Az állandó változásra való igényemmel. A küzdelmeimmel és az elfogadás iránti vágyammal.